Talán sokan már ismertek, de a gyengébbek kedvéért bemutatkoznék.
1989 október 27.-én születtem Szegeden házas szülők elsőszülött gyermekeként.
Jelenleg vidéken élek egy kisvárosban , Szeged melett.. Nem szeretem ezt a 2 helyet az emberek mentalitása miatt. Óvodába Szegedre jártam, amit nagyon szerettem, és ha voltak babáim, akkor is folyamat a hajukat fésültem ki. :D Talán már akkor is fodr-ász akartam lenni, csak nem tudtam róla. :D
Az általános Iskolámat a lakhelyemen, Sándorfalván végeztem el 2004-ben. utáltam idejárni, ami megkeserítette a gyerekkoromat az az akut tejallergiám volt, illetve a társaim irigysége, lenézése, mivel már akkor megmutatkozott a kreativitásom , és remekül rajzoltam, rajzversenyekre vittek a tanáraim.
Ma már viszont mély lenézéssel, gyűlölködéssel gondolok vissza azokra az emberekre, akik egykoron semmibe vettek.
Jó oké, akkor még nem voltam nagy szám az eredeti szőke hajammal, és a kockás ingeimmel, illetve a különc viselkedésemmel, de célpont voltam nekik. ha valami bajom volt azt mindenkinek elomndtam, ez lett a vesztem illetve a közvetlen stílusom.. El kellett volna mennem pszichológushoz. De tényleg, ez örök életemre ki fog hatni. Talán azért is lettem ilyen nagy koromra. Ilyen arrogáns, kissé karrierista, öntudatos, maximalista, önző nő. Mert még mindig bennem van a bizonyítási vágy, hogy igenis vagyok valaki, és 100x jobb, több, szebb azoknál akik engem semmibe vettek. A szüleim mindig mellettem álltak, és tinédzserként jöttem rá, hogy rajtuk kivűl SENKIRE se számíthatok. Anyukám néha olyan ma már, mintha a barátnőm lenne.. Rengetg mindent meg tudok vele beszélni, még a fiú ügyeket is, ill. elmondhatok neki bármit... Nem sok gyerek-szülő kapcsolat ilyen... Apukám pedig szintén olyan mintha egy barátom lenne.. Talán ezért is van az, hogy tinédzserként soha nem akadtak velem egykorú barátaim.. Bár rá jöttem ma már 20 éves fejjel h. nemigazán van rájuk szükségem, belőlük nem lehet megélni.. Elég ha van pár ember akivel jóba vagyok.
15 évesen, 2004-ben kezdtem el a középiskolámat Szegeden a Tisza Lajos könnyűipari SZKI-ben, amit azóta már bezártak.
Tévedés volt az az egy évem ott... akkor még divattervezőként akartam elhelyezkedni, de rá kellett jönnöm hogy nem sok köze van a divattervezéshez, amit ott akkor tanultam. Az osztályom az meg, még roszabb volt mint az általános iskolai.. Célpont voltam itt is az olyan lányok körébe (de nem csak Én), csak azért mert nem volt pl. pasim se (csak 15 éves voltam még!), nem jártam dizsibe, nem volt NIKE gatyám. Alig jártam be suliba, a sok kudarc miatt nem bírtam összpontosítani a tanulásra, és 8 kilót le is fogytam. Még az orvos is anorexiára gyanakodott. Nem volt egyszerű az az évem, teljesen lemaradtam, évet kellett hogy ismételjek...
Majd Anyu úgy döntött hogy kivesz abból a kuplerájból (iskola), és beíratott az Ő volt sulijába a Kossuth Zsuzsanna eü. SZKI-be, szakmunkásképzőbe, ápolási asszisztens szakra. Én eleinte tiltakoztam ellene. Nem akartam akkora már 16 évesen beülni a sok kis 14-15 éves közé... Úgy voltam vele, hogy elég lesz a 8 általános , de az egészségügy nem érdekelt... Valami kreatívabb szakmára szerettem volna menni, ezt már akkor tudtam...
Aztán 2005 szeptemberébe elkezdődött az az évem is. Nem szerettem odajárni abba a suliba, abba az osztályba, talán a korom miatt is. Másrészt meg amilyen szerencsém volt, mindig a legrosszabb osztályokat fogtam ki. Persze, itt se akadtak barátaim, bár 1x egy nagyon rossz társaságba kerültem itt is. Az osztályom teli volt elvált szülők gyermekeivel, plázacicákkal , akik igencsak utáltak.. Nem volt ritka a zsarolás, verekedés sem, de volt hogy egy osztálytársam úgy jött be órára hogy befüvezett... Nekem akkor indult el a "fekete korszakom", az egész ruhatáramat lecseréltem fekete ruhákra, bakancsra, és a zenei ízlésem is a keményebb zenék felé fordult. Ebben találtam meg a menedéket, ez az a korszakom ami mostanában is meghatározza az életemet. Majd 17 évesen elegem lett a sok megaláztatásból, csak azért mert más voltam mint a többi lány, és a szakma se érdekelt, meg ugy anblokk az egészségügy se, csak még nem voltam 18 hogy kiiratkozhassak, így kirúgattam magamat abból a sulimból.. Más célom volt. Érettségit akartam tenni.
Majd a szakközép, szakiskola próbálkozásai után gimnáziumba mentem, méghozzá esti gimibe, amit imádtam, mivel ott nálam jóval idősebb társaságba kerültem. a tanulmányi eredményem is rengeteget javult. Persze ezidő alatt a szerelem se került el. Egy volt osztálytársam haverjával jártam együtt.. Én akkor voltam 18 éves, a srác meg 21. A románc csak 2 hónapig tartott, de annál mélyebb nyomot hagyott bennem.. Ez pedig sajnos nem volt túl pozitív. Megtudtam h más lányoknak is csapta a szelet, és engem pedig meg akart változtatni. Majd szétmentünk. a mai napig gyűlölettel nézek az 1. ex-barátomra. Talán emiatt is nézem semmibe a férfiak többségét. azóta nem is volt komolyabb, csak ilyen pár hetes valami.. .. Majd ekkor jött az Én hatalmas önbizalmam, az "Igenis Én jó, szép nő vagyok, aki meg mást mond dögöljön meg"-érzése, és rájöttem h mennyire nem volt igazuk a sfalvi "nagymenőknek", akik ma már sehol sincsennek, nem láttam őket, nem is halottam róluk. Bár rájöttem hogy nem is kell senki. Se most, se máskor. Majd 2009-ben leérettségiztem, jobbára közepes eredményekkel. Fogalmam nem volt h mihez kezdjek érettségii után magammal. Már akkor voltak terveim a fodrászatra, de inkább dolgozni szerettem volna, csak sajnos az érettségimmel nem találtam munkát, így beiratkoztam a régi sulimba könnyűipari technikusi szakra. De nem tetszett a szakma, így elhatároztam h várok 1 évet és akkor majd 2010-ben elkezdem a fodrász sulit, márciusba volt a felvételi elbeszélgetés a Mórában (624)... Nem akartam az egész életemet egy varrodában leülni... Majd idén májusban, nemsokkal év vége előtt de eljöttem abból a sulimból. Júniusba pedig jött a papír a Mórából, miszerint Felvettek a suliba FODRÁSZ szakmára. Megörültem, mert egy régi álmomat akarom valóra váltani.. Közbe találtunk egy jó gyakorlati oktatót is, aki világbajnok fodrász, versenyekre is jár, meg szigorú, ami azért nem baj............. Tudom h egy jó szakma (ami le is köt), sokkal többet ér mint 1 diploma,, ha ügyes és kreatív vagyok benne............... 2012-ben fogom elvégezni a sulit, az álmom az h addigra saját szalonom legyen, és ügyes legyek!
Akkor pár kép Rólam (hogy gyönyörködjél. :)):
